A dagállyal érkező vihar
Kettéhasít fát és követ,
Pedig egy napig sem tart.
Az ember munkája még múlandóbb.
Amikor a vihar kitör, az óceán összes szele és esője a földre zúdul.
A levelek kifordulnak, ágak szakadnak, még a kemény gránit is elkopik.
De az ilyen viharok ritkán tartanak egy napig. Az elszabaduló
rettentő erők dacára a vihar nem tartós.
Ha az ég munkája ilyen múlandó, akkor az emberé még kevésbé
tartós. A kormányok éppen csak vergődnek évről évre, a társadalmi
szabályok állandó nyomásnak vannak kitéve, a család széthullik, a
kapcsolatok lazulnak, az egyéni pályák derékba törnek. Még a világörökség
műemlékeit is kikezdi a légszennyezés és a nemtörődömség.
Minden múlandó. Egyszerű tény, hogy amit az ember elindított,
nem tart örökké.
Minden erőfeszítésünk ideiglenes. A korábban ébresztett erőkből
merítenek, meglovagolják a természetes események árját, majd a
helyzet által megszabott időben eltűnnek. A legjobb, ha felismerjük
a dolgok átmeneti természetét, és dolgozunk velük. A világ ideigóráig
tartó természetének megértésével tehetünk szert a legnagyobb
előnyökre.
A verseim, rólam szólnak, itt én szólok a mindennapjaimról, olvasóimnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése