A hajdani fiút idézd, Kit sorsa messzi útra vitt: Oltárodra tette szívét, Istenítette bájaid - Szerelmi áldozat...! Kinek? Ó, bűvös, megvető szemek. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már! | De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése