Beszélgetések Istennel...idézetek

"Minden emberi tett szereteten, vagy félelmen alapul, és nemcsak a kapcsolatokban. Mindazok a döntések, amelyek meghatározzák az üzletet, az ipart, a politikát, a vallást, a gyermekek nevelését, a társadalmi berendezkedést, a gazdasági célokat, a választást háború és béke, támadás és védekezés, behódolás és lerohanás között; az elhatározást, hogy sóvárogjunk avagy ajándékozzunk, kapzsin gyűjtögessünk vagy osztogassunk, egyesítsünk, vagy megosszunk - minden egyes döntésed a két gondolat egyikéből fakad: a szeretet, vagy a félelem gondolatából.

A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, felhalmoz, árt.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít.
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.
Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy másik érzelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más, amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz -és ez nem is kevés, hidd el !"
Bizony így van ez: abban a pillanatban, hogy a legmagasztosabb,  legáradóbb, legodaadóbb szeretetet ígéred, elfog a legmélységesebb  rettegés.
Először is szorongsz, hogy ha azt mondod: „Szeretlek", viszonthal­lod-e vajon ugyanezt. És ha viszonthallod, akkor azonmód attól tar­tasz, hátha elveszíted az éppen csak megtalált szeretetet. Így gerjeszti  minden tett a következményét, mely visszahat a tettre, így válik a sze­retet kétségbeesett védekezéssé a veszteség ellen - és így próbálod  megóvni magad attól, hogy elveszítsd Istent.
A félelmen alapuló szeretet valósága uralkodik azon is, ahogy meg­tapasztalod a szeretetet; voltaképpen megteremti azt. Mert nem csupán  feltételekhez kötötten kapod a szeretetet, hanem magad is ugyanígy  adod. De még ha eltekintesz is a feltételektől, lényed egy bizonyos ré­sze pontosan tudja; hogy az még mindig nem az ,igazi szeretet. Ám  nincs erőd változtatni.
A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart,  feltár, megoszt, gyógyít:
A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy.  A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszko­dik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a  szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sa­jog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.

A Próféa c. könyvből...elgondolkodtató

A boldog házasság titka

“Ezután ismét Almitra szólalt meg, és azt mondta:

Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:
 

Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.

Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.

Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,

És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.

Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,

Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.

Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.

Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.

Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,

Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,

És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”

(Kahlil Gibran: A próféta)

from Hamvas Béla

Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!

Ez a tevékenység: a lehullottat visszaemelni, az elvesztettet megtalálni, a bemocskolódottat megtisztítani, az elhomályosultat kifényesíteni, az összetörtet ismét egybeépíteni, a fellázadtat megtéríteni és megbékíteni. Egyszóval: megváltani. Az emberi tevékenység értelme, hogy a világot át kell emelni a szellemi világba, vagyis arannyá kell változtatni.

Mi az, amikor a várakozás hiábavaló, és már nincs mire várni? Az ember arra vár, hogy ne kelljen többé semmire és senkire várni, ne kelljen megállni és az arctalan homályba meredni, nincs többé küszöb és előszoba és börtön és ácsorgás, nem kell az órát öt percenként nézni ott, ahol nem történik és nem is fog történni semmi.

Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük.

Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.

Kedves Olvasóim! Isten útjai lám, kifürkészhetetlenek....

Ismét ihletet kaptam, ma írtam sok sok verset, melyek felkerülnek hamarosan az oldalra.

A cikkeim is gyarapodtak. Ajánlom szeretettel mindenkinek.

"Használd az Ürességet, hogy megfigyeld az Ürességet,
és meglátod, hogy nincs is Üresség.
Amikor az Üresség nem létezik többé,
akkor a nemlétezés sem létezik."

"Bárhol vagyunk, a jelen gazdagságát megélni, hiszen nem véletlenül az jött az életembe, ami szituációban éppen vagyunk."

A világ káprázatos,
Csak egyedül én vagyok szürke.
Mások eredményekért küzdenek,
Csak én járom egymagam az utam.

A Tao követői nonkonformisták. A konzervatívok helytelennek, antiszociálisnak,
felelőtlennek, érthetetlennek, mértéktelennek, néha botrányosnak
ítélik a viselkedésünket. Hallunk néha más hangokat, válaszokat
a belső sürgetésre. Nem érdekelnek a társadalmi normák,
csak a Tao követésével törődünk. Nem számít, ha senki nem ért meg,
mivel az táplál, amit a legtöbb ember nem is érzékel. Az önfejlesztés
egyik legfontosabb célja a felébredés erre a belső sürgetésre, továbbá
a spirituális impulzusok megkülönböztetése a puszta ösztöniektől.

Mindannyiunkban sok hang szól, sok személyiség lakik, sokféle törekvés
és hajlam próbál megmutatkozni. A megkülönböztetésük képessége,
valamint az összes hang elhallgattatásának fortélya, hogy a
Tao hangját hallhassuk, kötelező, ha el akarjuk érni ezt a létállapotot.
Amint valaki megérinti az igazi Taót, eloszlanak a kételyei, és a többiek
mormogása már nem hat rá. Az ember annyira jól érzi magát,
mint az anyja hasában.

Minél inkább a Taóban jár, annál jobban érdekli az öntökéletesítés.
Ami számít, az állandó gyakorlás, együttlét a Taóval. Ez egy magányos
ösvény. Vannak még, akik követik, de nem mindig lehetséges
a találkozás velük. Ezért a tanítványnak egyrészt elég érzékenynek
kell lennie, hogy meghallja a hívást, másrészt elég erősnek, hogy
egyedül járja az útját.

NEKI

Seneca Nagymester tollából....

“Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.”

“Halálod napjához közeledve legalább arról gondoskodj, hogy hibáid előtted haljanak meg.”

Rábukkansz majd a bölcsesség oly hirdetőire is, akik szerint nem szabad erőszakot alkalmazni önnön életünk ellen, és istentelenségnek tartják, ha valaki a maga gyilkosává válik; meg kell várni a természet szabta halált. Aki így beszél, nem látja, hogy elrekeszti maga elől a szabadság útját. Semmi jobbat nem alkotott az örök törvény annál, minthogy egyetlen bejáratot adott az élethez, de számtalan kijáratot. Várjam meg hát akár a betegség, akár az ember kegyetlenségét, noha a kínokon keresztül kijuthatok, és lerázhatom béklyóimat? Az egyetlen, amiért nem panaszkodhatunk az életre: senki sem tart vissza. Jól vannak rendezve az emberi dolgok: senki sem boldogtalan, csak saját hibájából. Ha tetszik: élj. Nem tetszik: szabadságodban áll oda visszatérni ahonnan jöttél.

A pénz senkit sem tesz gazdaggá.

A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod.

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

from Márai Sándor

Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.

Saját gondolatok mára...a Döntésről..

Döntések sorozata kíséri végig nemcsak életünket, hanem egész napjainkat, óráinkat.Bele sem gondolunk, hányszor döntünk magunkban egy-egy dolog iránt. Például bevásárláskor. Vagy abban, hogy otthon maradjunk, vagy elmenjünk sétálni, biciklizni, vagy netán melegvíztároló csövek tetejére üldögélni. Mind egy apró döntés. Igen, vagy nem?! Ilyen egyszerű lenne maga az élet is? Hisz tényleg döntések garmadájából áll az egész életünk. És mi könnyű szívvel döntünk általában, főleg apró dolgokban. De mi van akkor, mikor az ember a saját Sorsa mellett, vagy ellen kell döntenie? Hogy ahogy döntünk, azzal az Életünket éljük-e tovább, vagy a Sorsunkat, ami meg van írva? Persze, le lehet érni a Sors által kiszabott útról (hála a szabad akaratnak) de mégis a vak, láthatatlan angyalin kezek mindig arra fele, oda az útra irányítanak minket, amit nem Életnek, hanem Sorsnak hívnak. Mert lehet leélni egy nagyon szép életet, de ha nem a Sorsunkat élük benne, nem a születésünk célját, akkor sajnos nem tudunk előrébb jutni, illetve közelebb a Teremtőhöz. Persze én sem vagyok mindentudó, csak a gondolataimat írom le, de mikor az ember nagy döntés előtt áll, s ő maga az egyetlen aki a mérleg nyelve, minden számba kell venni. Hogy aztán a döntés helyes, vagy helytelen volt-e azt az idő igazolja még itt a Földön halálunk előtt, halálunk után pedig az igazolódik be, hogy döntésünk által a Sorsunkat mertük-e vállalni avagy sem. Ezek a Sorsdöntő kérdések lappanganak párkapcsolat kezdetekor, házasság előtt, után, válás előtt, vagy után, és a választ még mi sem tudjuk. Illetve tudjuk.

Ha kiülünk például egy csendes kertbe, egyedül önmagunkkal, s azzal a határozott döntéssel, hogy most igen, én leszek a mérleg nyelve, s döntök, mert döntenem kell. A mérleg mindkét serpenyőjére mindent fel kell rakni. Legyen az egy szerelmes szív, megannyi emlékkel, vagy egy lehetséges jövőkép a másik oldalon, a döntés a mienk, ami kezünkben van. De! Nagyon jól meg kell fontolni, meg kell nézni mindkét serpenyőt, a múlat, a jelent, s a lehetséges jövőt is. Aztán ki kell állni a döntésünk mellett, s ami a legfájdalmasabb néha:

DÖNTÉSEINKÉRT MINDIG ÉS MINDENKOR VÁLLALNI KELL A FELELŐSSÉGET ITT A FÖLDÖN, S IDŐVEL ODAÁT IS! Ezt tartsuk szem előtt. Ez a fontos.

NEKI

From Richard Bach... :)

Meghalni olyan, mint kánikulai napon mély tóba merülni.

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.

A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!

Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába, s közben megfeledkezünk arról, hol a gyémánt értékű lényeg! Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?

Íme próbája annak, hogy földi küldetésed Véget ért-e már: Ha élsz: még nem.

From Edgar allan Poe.. thanks

A hajdani fiút idézd, Kit sorsa messzi útra vitt: Oltárodra tette szívét, Istenítette bájaid - Szerelmi áldozat...! Kinek? Ó, bűvös, megvető szemek.

S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár, Nem szabadul - Soha már!

De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én.

Mai napra, első adag...Sok Szeretettel

"Minden el nem fogadott áldás átokká válik. Én nem akarok többet az élettől. Te pedig arra kényszerítesz, hogy gazdagságot és soha nem ismert távlatokat lássak magam előtt. Most, hogy már tudok róluk, s ismerem határtalan lehetőségeimet, rosszabbul fogom érezni magam, mint azelőtt. Mert tudom, hogy mindent elérhetek, és én ezt nem akarom."

"- Minden muszlim ötödik kötelessége egy út megtétele. Életünkben legalább egyszer el kell zarándokolnunk a szent városba, Mekkába. Úgy gondoltam, hogy egyszer meggazdagszom, utána elmegyek Mekkába.

- Akkor miért nem indul el most Mekkába?

- Mert éppen Mekka tart életben. (...) Félek, ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről."

szeretettel...búcsúzom...el vagyok keseredve...ezt érzem,amiről szól a dal...

http://www.youtube.com/watch?v=vSOMlE5hbHo

Mára az uccsó bejegyzés

Várom, hogy egy angyal érkezzen

És fizessek a bűnért, ha vétkeztem
És ha el kell mennem innen, meglehet
Hogy te temeted el a testemet

Várjuk, hogy egy angyal érkezzen
És én fizetek a bűnért, mert vétkeztem
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek
De kérlek, temesd el a testemet

Kovács Ákos/bonanza Banzai 1984 

Vajon kitől van az első idézet?

Vedd csókom homlokodon,
s míg búcsúzom, angyalom,
hagyj ennyit vallanom -
igazad van ím,
álmok voltak napjaim.

Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak.
	Paulo Coelho

Müller Pétertől...mára

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

That's all

A fáklyaként lángoló TORONYBÓL  végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól.
Ez annyira tetszik...
Nehéz túllépni rajta, nem gondolják, Kedves Olvasóim?

Mai saját gondolataim....VÉGLEG abbahagyom az írást

Valahogy nincsenek is... üresség, mely annyira eláraszt, hogy már lassan jóllakom vele....

Azért idézgetek ám másokat, mert nagyjából azokat érzem, és gondolom jelenleg....

Mások tollával való ékeskedés a legédesebb kifejezése érzéseinknek, gondolatainknak.

Sokat rágódtam, s végül úgy döntöttem: Befejezem az írást.

 Jelenleg úgy érzem, semmi értelme. Visszaolvastam verseimet, s sajnos egyre rosszabbakat írok. Az oldalt nem hagyom el, természetesen, ha valami kijön belőlem, úgyis megosztom Önökkel Kedves Olvasóim.

De most ez az érzésem van...felesleges....semmire nem megyek vele....Minden érzésem versekbe, szilánkokba, gondolataimat, érzéseimet prózákba öltem, örülök, ha valakiknek tetszett, s örömet tudtam vele okozni.
Maradok Tisztelettel,
Nyári Zsolt

From Richard Bach

Saját választásotok szerint tartózkodtok most egy magatok teremtette világban. ami szívetek vágya, az válik valóra, és amilyenekké lenni törekedtek, olyanokká lesztek. 

Ne féljetek, ne rettentsen benneteket a sötétség, puszta látszat az, sem a gonoszság, csalóka látomás az, sem a halál, üres köpeny az. Csupán ti állítottátok magatok elé mindezeket próbatételekként. Fenőköveknek választottátok őket, általuk élesítitek, edzitek szellemeteket. tudnotok kell, hogy mindig és mindenhol veletek van a szeretet valósága, és gyarapodó tudásotokat használva bármelyik pillanatban hatalmatokban áll változtatni a világotokon. 

A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket vagy a jövőnket.”

„Ha két szerelmes hozzánő egymás eszméihez, az évek múlásával egyre vonzóbbnak látják egymást. …Mert ha két ember szereti egymást, valamiféle szubjektív búra borul rájuk… mit sem számít, hogy a külvilág szemében változnak, egymásnak szépek maradnak.” 

És mit tennétek akkor- kérdezte a Mester a sokaságtól-, ha Isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná-

MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMÍG CSAK ÉLSZ E VILÁGON! Akkor mit tennétek?
31. És a sokaság hallgatott, néma csönd borult a dombvidékre, a völgyekre, amelyeket a tömeg ellepett. 

Taoista gondolatok mára...Szeretettel.... 4.rész

Levendulaszín rózsák.
Megtestesült illat,
A hajnal püspöki színe,
Feltáruló szellem.

A virágok még a pokolba vezető út mentén is mosolyt csalnak
az arcunkra. Törékenyek, múlandók, megalkuvást nem ismerők.
Senki nem változtathatja meg a természetüket. Igaz, könnyű őket
elpusztítani, de mit érünk vele? Nem kényszeríthetjük rájuk az
akaratunkat.

A virágok felébresztik bennünk az ösztönös gondoskodást, hogy
védjük, csodáljuk és óvjuk őket. Ez a világ túl csúf, túl erőszakos.
Kell lennie valami törékenynek, amivel törődhetünk. Ehhez túllépünk
a nyerseségen, az egyre finomabb felé. Amikor virágokat áldozunk
az oltárunkon, értékes ajándékot ajánlunk fel. A pénz túl
közönséges, az étel túl prózai. Csak a virágok szeplőtlenek. Velük a
tisztaságot ajánljuk fel.

A virágok gyengédsége könyörületet, együttérzést és megértést
kelt. Ha ez a szépség törékeny, annál jobb. Az élet maga is tünékeny.
Ne sajnáljuk az időt a szépség csodálatára az állandótlanság közepette.

Taoista gondolatok mára...Szeretettel.... 3.rész

A dagállyal érkező vihar
Kettéhasít fát és követ,
Pedig egy napig sem tart.
Az ember munkája még múlandóbb.

Amikor a vihar kitör, az óceán összes szele és esője a földre zúdul.
A levelek kifordulnak, ágak szakadnak, még a kemény gránit is elkopik.
De az ilyen viharok ritkán tartanak egy napig. Az elszabaduló
rettentő erők dacára a vihar nem tartós.

Ha az ég munkája ilyen múlandó, akkor az emberé még kevésbé
tartós. A kormányok éppen csak vergődnek évről évre, a társadalmi
szabályok állandó nyomásnak vannak kitéve, a család széthullik, a
kapcsolatok lazulnak, az egyéni pályák derékba törnek. Még a világörökség
műemlékeit is kikezdi a légszennyezés és a nemtörődömség.
Minden múlandó. Egyszerű tény, hogy amit az ember elindított,
nem tart örökké.

Minden erőfeszítésünk ideiglenes. A korábban ébresztett erőkből
merítenek, meglovagolják a természetes események árját, majd a
helyzet által megszabott időben eltűnnek. A legjobb, ha felismerjük
a dolgok átmeneti természetét, és dolgozunk velük. A világ ideigóráig
tartó természetének megértésével tehetünk szert a legnagyobb
előnyökre.

Verseim

A versek felkerültek, a szilánkok rovat gyarapodik:)

Olvassák szeretettel:Nyári Zsolt

Késnek a versek!

Kedves Olvasóim!
Elég termékeny voltam, de sajnos Adminomnak becsípődött egy ideg a derekába,(kedves férje értesített) s nem tud dolgozni.Késnek a versek.
Kis türelmet! 

Innen is mielőbbi gyógyulást kívánok Neki szeretettel! 

Mai Taoista gondolatok

Minta és kreativitás:
A tett két oszlopa.

Bölcsen tesszük, ha tervezünk minden napra. Azáltal, hogy célokat
tűzünk magunk elé, és megszervezzük az elvégzendőket, gondoskodhatunk
róla, hogy minden napunk teljes, és nem vesztegetjük
az időnket.

A Tao követői minták alapján terveznek. Megfigyelik a természet
útjait, érzékelik a sors láthatatlan szövedékét. Mintát képzelnek az
egész életükre, így gondoskodnak a teljes sikerükről. A közbenső
mintákat naponta összevetik az átfogó céljaikkal, így bizonyossággal
és könnyedén irányítják az életüket. Pontosan ez, a közönséges
ember számára ismeretlen minták megkülönböztetésének és mozgatásának
képessége teszi a Tao követőjét oly félelmetessé.

Ha váratlan esemény jön közbe, a Tao követője a rögtönzésben is
jártas. Ha a körülmények nem kedveznek, azonnal változtatnak. A
zavarok elkerülése végett beazonosítják a helyzet mintázatát, és újakat
alkotnak, ahogy a sakkjátékos is a táblánál. Az új mintázatok
spontán alkotása az ő igazi, végső művészetük.

MINDENKINEK SZERETETTEL gondolkodtató.....

Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.

A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól.

A Holló c. filmből....

Taoista gondolatok mára...Szeretettel....

Tao Te King

A halál
Az idő
Ellentétele.

Hasonlatokkal írjuk le a halált. Értelemmel ruházzuk fel, és történeteket
szövünk arról, mi történik majd velünk, de valójában fogalmunk
sincs. Amikor meghal valaki, nem látunk a testén túl. Találgatunk a
reinkarnációról, beszélünk örökkévalóságról. Ám a halál átláthatatlan
számunkra, egy rejtély. A birodalmában az idő értelmét veszti. A
fizika törvényei sem érvényesek. A halál az idő ellentéte.

Mi az, ami meghal? Tényleg elpusztul valami? A test bizonyosan
nem, mindössze alkotórészeire, vízre és vegyi összetevőkre bomlik.
Csak átalakul, el nem pusztul. Mi a helyzet az elmével? Megszűnik
működni, vagy átlép egy másik létmódba? Nem tudjuk bizonyosan,
és csak kevesen szolgálnak bármivel, ami meggyőzhet.

Mi pusztul el? Abban az értelemben az ember egyetlen része sem,
hogy kitörölnék a létezésből. Ami meghal, mindössze az azonossága,
azon részek gyűjteményének neve, amit személynek hívunk. Mindegyikünk
egy szerep, mint a sámánra aggatott palástok, a számtalan
ráfestett bálvánnyal. Csak az emberi értelem hal meg. Alatta viszont
van egy meztelen valaki. Ha megismerjük, ki az, a halál többé nem
aggaszt. Ahogyan az idő sem.

Gyurcsány Ferenc dolgozati vitája

A tegnapi nap folyamán részt vettem Gyurcsány Ferenc dolgozatának vitáján, melyen fel is szólaltam.
A magyar nemzet c napilap így ír erről a felszólalásomról:
A volt miniszterelnök hívei a magasztaló jelzők mellett elsősorban amiatt kritizálták Gyurcsányt, hogy szerintük az MSZP és a kormány gyávának mutatkozott „a fideszes kordonbontókkal, a tévészékház-ostromlókkal, a Magyar Gárdával és a Jobbikkal szemben”. – Hol volt a rendőrség az MTV-székház ostrománál? Bármelyik európai fővárosban fél óra alatt leverték volna a tüntetőket – háborgott egy győri szocialista, saját bevallása szerint fanatikus Gyurcsány-hívő.

Köszönöm nekik. :)))

ADMIN ÜZENET

Kedves olvasók, és látogatók.A mai naptól, az oldal adminisztrációját, és a felelősségét letettem.Kérek Minden Kedves olvasót, látogatót, hogy az anyaoldal vendégkönyvét használják.

vendégkönyv

Az üzenőfalat, megszüntetem, a lap értékének érdekében.A vendégkönyvbe, bárki, és bármit írhat, hisz külön oldal lett szentelve ennek lehetőségére.Köszönöm megértésüket, maradok tisztelettel, és a szerző felé barátsággal:Admin