A szenvedélyes vágynak két oldala van: ez az az erő, amely mindent
megszépít, és amely bizonyos körülmények között mindent le is rombol.
Ezért könnyen felfogható, hogy egy heves vágyat vagy már önmagában
félelem kísér, vagy azt követ, netán az előz meg. A szenvedély
sorsokat teremt, s ezzel valami visszahozhatatlant idéz elő.
Előretolja az idő kerekét, és visszahozhatatlan múlttal terheli meg az
emlékezetet. Nagyon is érthető hát, ha valaki fél a sorstól, hiszen a
sors beláthatatlan és határtalan valami; ismeretlen veszélyeket rejt,
s a neurotikus ember vonakodása attól, hogy merje élni az életet, és
ez elég egyszerűen megmagyarázható: szeretné, ha félreállhatna, nehogy
belekeveredjen a veszélyes harcba. Aki lemond a dolgok átélésének
merészségéről, annak el kell fojtania magában az átélés vágyát is,
azaz egyfajta részleges öngyilkosságot kell elkövetnie." C. G. Jung
A verseim, rólam szólnak, itt én szólok a mindennapjaimról, olvasóimnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése