from Müller Péter

Bármilyen nyomorúságban, mentőautóban, börtönben, bajban, kínban, még a gyermeked halálában és a saját halálodban is megtalálhatod az életed értelmét - mert benne van.
Belemehetsz a legsötétebb alagútba - ha ismered az életed értelmét, tudod, hogy nem ,,véletlenül" kerültél ide, s végül kijössz a fényre.
Gazdagabb leszel, mint ahogy belementél.
Az nem lehet, hogy ne jöjj ki - mert egy Értelmes Teremtő gyermeke vagy.
Ez a végső tudás - a Világosság legyőzhetetlensége - adja meg minden pillanatod alapvető hangoltságát.
És ez nem hit kérdése - hanem tudásé.
Aki ezt tudja, mindig derűs - bármilyen nehéz helyzetbe kerül. Nem történhet vele olyan baj, ami kedvét szeghetné, ami lelkesedését, örömét, bizakodását, és erejét elvehetné. Tudja, hogy MINDEN NEM JÓ VALAMIRE JÓ! És minden ,,igazságtalanság" valamiért tanulságos. És mélységes oka van! És minden sebesülése, fájdalma és veresége: a győzelmének záloga.
És bárkivel találkozik, annak oka van...

Aki azonban ezt nem tudja, mindig szorong - bármilyen könnyű és jó helyzetben van. Mosolya kényszeredett, tettei görcsösek. Idegenek között él. Létét beárnyékolja az aggodalom, a szüntelen félelem, nem tud felejteni, és a jövőjétől retteg - mert az egésznek nem látja semmiféle értelmét.
Annak börtön minden világ.

Személyes Üzenet!

Kedves Ismerőseim, Barátaim, Olvasóim!

A mai nap folyamán Pestre utazom, kórházban leszek, 2-3 hétig lehet nem tudok itt lenni. Délutáni bejegyzésem, ami lesz, ne tekintsék végleges búcsúnak. :)
Ám az életem gyökeresen megváltozik...de erről bővebben, ha kijöttem a kórházból.
Szeretettel
Nyári Zsolt

From Müller Péter....

Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.

Akármilyen komor, örvénylő viharba kerülünk, ahol már nem látni senkit, egymást sem; akármilyen földrengésen, tornádón, cunamin, hurrikánon repülünk át - tudjunk egymásról! Hogy jövünk s hogy együtt vagyunk.
Maga a szeretet nem egyéb, mint hogy valakit mélyen érzünk, mélyen belelátunk a szemei mögé, a lelkébe, és bármilyen külső mögött felismerjük, hogy "Ő az!". Érezzük a gondolatait, és gondoljuk az érzéseit.

A másikkal "jót tenni" csak akkor lehet, ha észre sem vesszük. A valódi "jótett" nem is lehet más, mint hogy a másik embert önmagához visszavezetjük; saját erejére, sorsmegoldó hatalmára ráébresztjük - végső soron, hogy megtanítjuk önmagát szeretni.

From Richard Bach

Vannak esélyhelyzetek, melyeket nem egyszer, hanem ezerszer is átélünk, és életeink végéig emlékezünk rájuk.

A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket, vagy a jövőnket.

Aki reményre szorul, az vagy ne a Földet válassza, vagy ne vegye túlságosan komolyan az itt folyó játékokat.

Találkozol egy nővel, hanyatt esel tőle, de miután megismerted, rájössz, hogy semmi különös. Aztán ritka szerencsés esetben az ember rábukkan a lélektársára, és ahogy mélyül a barátságuk, egyre szebbnek látják egymást.

Meghalni olyan, mint kánikulai napon mély tóba merülni.

A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit.

Osho-tól

Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel lényedben. A szeretet nem törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, hogy kapjon, a szeretet ...sosem fukarkodik. Egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Egyre csak adj, és friss források támadnak, a létezés egésze beléd áramlik, ha feltétel nélkül adsz ha adásod teljes.
-

Máté Péter:Ez itt az én Hazám!

From Richard Bach

Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?

A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

Milyen hamar belemerültünk a díszletek felállítgatásába, s közben megfeledkezünk arról, hol a gyémánt értékű lényeg! Egyetlen dolog számít, amikor földi életünk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt?

ez van mára:)

"Ő megismerte az én kis
gyarlóságaimat. Sokan hibának tartják ezeket, de nincs igazuk, mert ezek
szép dolgok. És azt mi döntjük el, ki jöhet be a saját kis világunkba.
Nem vagy tökéletes, pajtás, de megnyugtatlak, az a lány sem tökéletes. A
kérdés az, hogy egymásnak tökéletesek vagytok-e. Erről szól az egész,
...ez a bizalom alapja, és hogy tényleg így van-e, arról csak úgy
győződhetsz meg, pajtás, ha kipróbálod."

A fájdalom senkit nem kímél.Öl, butít,nyomorba dönt.A fájdalom a por,melyből a főnixmadár feltámad,benne kezdődik az újjászületés.Életet
lehel az élő halottakba.

Megtanít,hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.Megtanítja az élőknek,hogy ne legyenek biztosak semmiben,amit
ismernek.Alázatossá tesz.Beárnyékol.Megfeketít.Ki...világosít...A bánat új embert farag belőled,ha közben nem pusztulsz bele....

AZ IGAZ TÖRVÉNY

(XVII. 5.) A Folyóisten így szólt: “Igaz, valóban. De hát akkor mi az, amit tennem kell és mi az, amit nem szabad tennem? Mi irányítson engem mindezek után abban, hogy mit fogadok el és mit utasítok vissza, mit követek és mit dobok el?”

Az Északi Tenger ura válaszolt:

“A Tao szemszögéből nézve mi a nemes és mi az alacsonyrendű? Ezek a szavak a valóság végletes kiélezései. Ne ragaszkodjál makacsul elgondolásaidhoz, amelyek ellentétbe sodornak a Taoval. Mi a kevés és mi a sok? Ezek a szavak csak arra jók, hogy adásnál és megköszönésnél alkalmazzuk őket. Ne légy egyoldalú, mert ez maga megmutatja, mily távol állsz a Taotól. Légy szigorúbb, mint az uralkodó, aki nem önző célokkal osztogatja kegyeit. Légy meggondolt, mint a földistenség, amely mikor áldozatot kap, nem osztogatja pártoskodva áldását. Légy tág, mint a tér, amelynek négy sarkpontja határtalan és nem jelent korlátokat a világban. Mindent átfogni, egyformán, előszeretet és különös pártfogás nélkül: ez az, amit úgy lehet nevezni, hogy valaki minden egyoldalú kötöttségtől mentes. Minden dolgot egyformán kezelni: akkor meg már nincs köztük rövid, vagy hosszú. A Taonak nincs vége és nincs kezdete, csak a lények halnak meg és születnek és nem érnek el oly tökéletes állapotot, amelyben megmaradhatnának. Hol üresek, hol megtelnek, nem tudnak egy alakot változatlanul megtartani. Az évek nem térnek vissza, az időt nem lehet megállítani. Hanyatlás és gyarapodás, teltség és üresség, ha megszűntek, újra kezdődnek. Így lehet elmondani, mi az igazi törvény s mi a dolgok princípiuma. A dolgok léte olyan, mint a vágtató ló. Minden mozdulat változást jelent, minden pillanat alakulást idéz e1ő. Mit kell tenned? Mit nem kell tenned? Egyszerűen csak hagyd, hogy a dolgok változása haladjon szabadon a maga útján.